TANKCSAPDA

Az az igazság, hogy a Tankcsapdáról írni ilyenkor... hááát, elég körülményes, hiszen legújabb lemezüket szokás szerint jókora sajtóérdeklődés kíséri, ami nem egy szerencsés időszak számunkra, lévén nem mindegy miről és hogyan érdeklődünk. Kár lenne ugyanis olyan dolgokról társalogni, amiket már jó néhány médiaforrás kivesézett előttünk. Ennek ellenére nem hagyhattuk ki ezt a jelentős eseményt, ezért rögtön az első Shock! rockmagazin megjelenése után megbeszéltünk Lukács Lacival egy majdani találkát.
Lacival mindig kellemes dolog interjút készíteni, hisz egyrészt ő az egyik legpontosabban érkező riportalany, másrészt néha elég csak a kérdés felét feltenni, máris zúdítja rá a bőséges, mindenre kiterjedő választ. Ez a beszélgetés is így zajlott, s hogy nem maradjunk ki a sorból, nálunk sem más a nyitótéma, mint az új lemez.

Laci, igaz, hogy nem ment minden simán a lemezfelvételnél?
Sajnos, ugyanis elkezdtük csinálni az új lemezt és az első két hét munkája tulajdonképpen kárba veszett, időpocsékolás volt. Mint később kiderült, a stúdióban technikai problémák adódtak, a lényeg, hogy a szalag amire dolgoztunk és a magnetofon amivel dolgoztunk egymást valamilyen szinten elrontották, úgyhogy a lemez 12 dalának összes dob, ill. basszusgitár témája ment a kukába, és két hét után kezdtük elölről.
Végleges már a többször felröppent lemezcím?
Úgy néz ki a lemez címe: Ha zajt akartok!, azt gondolom egyrészt ez egy jó lemezcím egy rockzenekar esetében, másrészt pedig hogy ha meghallgatja majd bárki, akkor azt gondolom úgy fogja érezni amit mi is érzünk, hogy erre a lemezanyagra, a 12 dalra ez a cím a megfelelő.
Van-e valamilyen zenei változás az albumon?
Az elképzelésünk az elmúlt 10 évben semmit sem változott, mindig is azt képzeltük el, hogy mi gitárosok meg énekesek vagyunk egy rockzenekarban. Szokták úgy emlegetni, hogy régi vagy új Tankcsapda, ami persze hülyeség, legalábbis számomra, mert nekünk a zenekar folyamatot jelent, nem pedig régi és új dolgokat. De hogyha mindenáron külön akarjuk bontani a munkánkat, akkor ez a mostani lemez inkább a régi Tankcsapda számoknak a hangulatát idézi föl. Persze azt is hozzá kell, hogy tegyem, nem kezdtünk el írni olyan számokat, hogy: na írjunk egy olyan számot, mint a Jönnek a férgek vagy írjunk egy olyat, mint a Legjobb méreg, hanem egyszerűen írtunk dalokat, kiválasztottunk 12-őt, és most föl van véve a dolog. Ezek a dalok viszont inkább hasonlítanak a Jönnek a férgek lemezre vagy Az ember terveznek a hangulatára összességében, mint mondjuk a Connektor 567-re.
Igaz, hogy most sokkal megfontoltabban készítettétek az új anyagot, mint az előzőt, ugyanis egyes pletykák szerint s Connektor jobban is sikerülhetett volna?
Én nem tudom, azt hiszem, hogy ha valaki ezt mondja vagy gondolja, akkor kicsit téved. Pontosan az ellenkezőjét érzem, ezt a lemezanyagot sokkal spontánabban, természetesebb módon csináltuk, mint a Connektort. Viszont kicsit most utólag visszatekintek rá, az túl lett értékelve. Lehet, hogy ez furán hangzik, érted, de az a lemez 2 éven át készült majdhogynem folyamatosan, s volt olyan dal aminek a lemezfelvételekor 2-3 demóverziója is volt. Nekem a Connektor 567 nagyon tetszik a mai napig, és valószínűleg ha most a megjelenés után 1,5 évvel azt mondom, hogy tetszik, akkor tetszeni fog 10 év múlva is, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy azt a lemezt abban a formájában adtuk ki, ahogy kiadtuk. Ez egy fontos mérföldköve volt a Tankcsapda életének, az biztos, hogy a mostani lemez sokkal egyszerűbben készült, sokkal kevesebb kínlódással, görcsöléssel.
Kommerciális szempontok mennyire befolyásoltak a lemezkészítésnél?
Figyelünk rá, mert figyelnünk kell rá. Egyszerűen azért, mert a zenekarnak a legsikeresebb lemeze Az ember tervez volt, amiből elment több, mint 30.000 példány, aranylemez lett és ennek valószínűleg az egyik alapvető oka - azon túl, hogy jó számok voltak rajta -, az, hogy a bizonyos Rock N' Roll rugója című szám abban az időben elég sok televízió műsorára ki volt tűzve, abban az időben ment a Top TV nevű zenei tévé, akkor mindenki azt nézte, és egyszer-kétszer megjelent ez a dal a rádióadókon is, ami nem csak a Tankcsapdától szokatlan, hanem a rockzenében egyaránt. A lényeg, hogy a dal akkor a zenekart olyan kategóriába helyezte, hogy egy csomó ember kezdte hallgatni. Ami abban az időben nem volt baj, hiszen meghozta az olyannyira óhajtott meg várt sikert anyagi értelemben is. Azonban az ezt követő lemez a Connektor Rio száma, ami a R'N'R rugójához képest még kommerszebb dal, kézenfekvő lett volna a lehetőség, hogy ebből is klipet csináljunk és ezt is kiadjuk kislemezen a rádióknak, így könnyen lehetett volna, hogy egy "Szállj el kismadár" effektusba estünk volna bele. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni, még annak árán is, hogy ebből a lemezből éppen ezért, hogy ezt a lépést nem tettük meg, valamennyivel kevesebb fogyott. A mi munkánk lényegi része az, hogy azok a lemezek amiket csinálunk, azok a dalok, amiket írunk, meg azok a koncertek, amiket lejátszunk, magunknak tetsszenek elsősorban, másodsorban a közönségnek s a legeslegfontosabb az egészben az, hogy jól érezzük benne magunkat. Úgyhogy ilyen értelemben vett kommerciális szempontokat mindenképpen figyelembe kell vennünk, de a Connektor lemez jó példa erre, hogy pontosan a figyelembevétel miatt nem léptük meg azokat a lépéseket, hogy egy nagy sikerlemezt próbáljunk kovácsolni újra.
A népszerűség, az ezzel járó életmód nem ütközik például a dalszövegeid hagyományos egyszerűségével?
Nem hiszem, mert dalszövegek, amiket írok nyilvánvalóan őszinték, ezt nem is kell mondanom, szóval igazából ahogy írom a szöveget, úgy élek, illetve ahogy élek, úgy írom a szöveget. Ezek egymással szervesen összefüggnek, ilyen szempontból nincs különbség a magánéletemben vett Lukács László és a színpadi Lukács László között.
Milyen szövegeket írsz mostanában?
Az utóbbi években két alapvető részre lehet osztani a Tankcsapda zenekar szövegeit. Az egyik szöveg foglalkozik a világi dolgokkal, a másik szöveg pedig a nem e világi dolgokkal, vagy fogalmazzunk úgy, hogy az ember és az Isten kapcsolatával. A szövegekre nagyjából mindig jellemző volt, hogy én éppen az adott időszakban milyen stádiumban vagyok, hogy éppen mi érdekel kevésbé vagy jobban.
Információim szerint Németországba készültök, igaz ez?
Ez így nem igaz. Egy német srác, aki koncertszervezéssel foglalkozik többnyire az év legelső heteiben különböző ismert vagy kevésbé ismert zenekaroknak szervez Európában koncerteket, most a GHB nevű angol punkhordának, és mi 3 koncerten játszunk, mint vendégzenekar. Zágráb, Ljubljana és Prága a helyszín, végül is 3 ország, 3 nap, 3 buli, s közel 3000 km, ha-ha!
Szinte egész évben járjátok az országot, melyik a legnyugisabb része az évnek?
Ez minden évben változó, nincs kialakult menetrend, mint az iskolában, ezt többnyire az határozza meg, hogy az aktuális lemezek mikor készülnek, és ehhez képest az aktuális turnék mikor vannak. Többnyire az elmúlt években a január például nyugisabb volt, az idén ez nem így van, hiszen egyből azzal kezdtük ugye, hogy Pestre mentünk keverni a lemezt. 2-3 évenként jön el az ideje annak, hogy tartunk 3-4 hónap szünetet és akkor azt mondjuk, na most csöndben vagyunk és mindenki ül otthon és nézi a tévét.
Egyes szakmai vélemények szerint a Tankcsapda egy egyszemélyes zenekar, azaz olyan, mint a Nirvana, a Te karizmatikus egyéniséged a legmeghatározóbb. Egyetértesz ezzel?
Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. Nyilvánvaló azt hiszem, hogy álszerénység lenne azt állítani, hogy a szövegek nem meghatározóak a Tankcsapda sikerében, álszerénység lenne azt állítani, hogy nem szeretnek sokan esetleg a színpadon látni vagy énekelni hallani. Azonban azt meg kell mondjam, én mindig csak egy gitáros, énekes lennék, ha nem lettek volna az elmúlt években, és lennének most is olyan emberek körülöttem, akik lehetővé teszik, hogy ez a bizonyos - ahogy te fogalmaztál - karizmatikus egyéniség nyilvánosságra hozza a gondolataimat. Magyarul, hogyha nem lenne egy olyan gitáros, egy dobos, nem lenne egy olyan menedzser a zenekarban, aki az egészet eladja, a szó mindenféle értelmében, akkor én kiváló kis számokat írnék otthon a fióknak. Úgyhogy ez a gondolat, hogy a Tankcsapda zenekar egyszemélyes zenekar, jobbról nézve igaz, balról nézve teljesen nem igaz.
Mennyire változtatott meg például a siker?
Lényegesen nem változtatott meg sem engem, sem a zenekar többi tagját. Változtunk, ez biztos, hiszen jó esetben mindenki változik, nem csak mondjuk egy "sztár". Ez annak köszönhető, hogy mióta zenélünk, én 10 évvel lettem idősebb, ráadásul ez a 10 év pont 20-tól 30-ig tartott és ez az időszak minden ember életében elég sok változást szokott hozni általában. A változások az életkorral meg egyáltalán az idő múlásával egyenesen arányosak, nem pedig azzal, hogy esetleg elkezdtünk pénzt keresni vagy sikeresek lettünk.
Lassan 10 éve létezik a zenekar, feltételezem ilyen hosszú karrier során jó néhány olyan dolog létezik, amire szívesen emlékszel vissza...
Az egész 10 év. Nincs olyan momentum, amire ne emlékeznék vissza szívesen...
Szerinted melyek voltak a Tankcsapda eddigi történetének legjelentősebb pillanatai?
Igazából lehetne mondani csúcspontokat vagy sikermomentumokat, hogy Az ember tervez lemez ahogy mondtam az előbb aranylemez lett, és akkor átvettük, vigyorogtunk a kamerába, vagy amikor a Motörhead zenekar vendégeként játszhattunk és találkoztunk. Szóval voltak ilyen pillanatok a pályafutásunk során, de nem érzem ezeket. Az elmúlt összes évre szívesen emlékszem, még azokra is, amik esetleg időnként keserű szájízt hagytak akkor abban a szituációban bennem.
Laci, van olyan Tankcsapda lemez vagy dal, amelyik különösen közel áll a szívedhez?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden egyformán fontos, mert van néhány olyan dal, ami az elmúlt idő alatt végül is kegyvesztett lett számomra. Esetleg már nem érzem annyira fontosnak, mint amennyire akkor éreztem, mikor mondjuk a szöveget írtam. Nem nagyon tudok különbséget tenni egy Connektoron szereplő Rio, meg egy Jönnek a férgeken szereplő Voltam már bajban című szám között és szerintem ez nem is az én dolgom, ez a közönség dolga, hogy különbséget tegyen a dalok meg a lemezek között.
Mi volt pályafutásod alatt az eddigi legvadabb rajongói kérés?
Erre emlékszem, erre tudok konkrétumot mondani. Az eddigi legvadabb rajongói kérés az az volt, hogy amikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt egy nyári fesztiválon a Tankcsapda koncert után a szokásos dedikálás, fotózkodás a közönség tagjaival, odajött egy lány és mondta, hogy menjek már egy kicsit félre, mert akar valamit négyszemközt mondani. Mondjuk ilyen volt már sokszor, tehát idáig a sztori nem érdekes. Szóval félrehívott, 3-4 méterrel odébb mentünk, és arra kért, hogy a nála lévő majdnem elszívott cigarettacsikket hogy ha lehetne nyomjam már el a bőrén, valahol a vállán vagy a mellén, mert hogy ő erre indul be egyrészt, másrészt ő úgy tudja, hogy én foglalkozom ilyesmivel. Én mondtam neki, hogy nem tudom honnan szerezte az információt, de abszolút nem érdekel a kínzás, nincsen bennem semmiféle szadista hajlam, így nem vagyok kapható mindenre. úgyhogy mondta a lánynak, hogy ha gondolja, akkor kérdezze meg valamelyik másik srácot, próbálkozzon mással...
Mostanában a rockzene visszatérőben van, Te is így látod?
Legyek őszinte? Nem. Ez a rockzene visszatérés ugyanolyan dolog, mint néhány évvel ezelőtt a punkzene egyfajta újraértelmezése. Mindenki arról beszélt, hogy a punkzene világméretű fellendülése majd a magyar punkéletet is hogy fel fogja frissíteni, és nem így történt. Ez most sem így történik, jól lehet Nyugat-Európában a klasszikus heavy metal egyfajta visszatérő hullámát éli meg, de ez közel sem olyan sikeres, mint a valaha volt a heavy metal zenekarok sikeressége. Másrészt ez a hullám hasonlóképpen mint a punkhullám, hogyha el is fogja érni Mao-ot, el fog telni 1-4 év, és még nem tartunk itt időtartamban. Ez a hullámmozgások törvényének megfelelően úgy szokott lenni általában, ahol a kő a vízbe csobban, ott a legnagyobb a hullám, és mire kiér a partra, ott már egészen sekély a hullám, ezért azt hiszem, hogy a Nyugat-Európában bedobott heavy metal kő hullámai mire Mao. partjait elérik, addigra egészen el fognak simulni. Nem azt mondom, hogy nem érezhető egyfajta rockzene iránti szeretet erősödés, de én ezt inkább így fogalmazom, hogy az élő zenét kezdik megint egy kicsit jobban szeretni az emberek, mint egy pár évvel ezelőtt.
Mi az, amit még mindenképpen szeretnél elérni a Tankcsapdával?
Nagyon egyszerű erre a válasz, biztosan sokan gondolják, hogy mit is lehet még a Tankcsapdával elérni, hisz már csináltunk egy csomó lemezt, eladtunk több 10.000 példányt, a koncertjeinken tényleg nagyon sokan vannak, sokan szeretnek minket és mit lehet innentől kezdve elérni. Pedig ez nagyon egyszerű; semmi mást nem szeretnénk ezzel a zenekarral elérni, mint azt, hogy a világ lehető legtöbb pontjára eljutni ezzel a zenekarral és zenélni. Elsősorban nem azért, hogy mi legyünk az új Rolling Stones vagy az új Bon Jovi, mert ennek az esélye gyakorlatilag nulla. Sokkal inkább azért, hogy azzal, amit csinálok, meg azzal, amit szeretek, eljuthassak egy csomó olyan helyre, ahol még soha nem voltam. Nem azért, hogy pénzt keressek, úgy jöjjek haza, hogy a zsebemben egy forinttal se legyen több, mint amikor elindultam, érted. Csak mondhassam, hogy ott voltam, láttam dolgokat, tapasztaltam, ismerkedtem emberekkel, utaztam.
Milyen volt a '98-as év a Tankcsapdának?
Röviden: jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! Rengeteget koncerteztünk, illetve a nyár vége felétől elkezdtük írni az új lemezt és felvettük. Végül is az egész év hirtelen telt el, pikk-pakk-pukk, és már vége is.
Lehet, hogy kicsit szemtelennek tartod a kérdésem, azért megkérdezhetem, hogy hogyan fogod eltölteni a Tankcsapda utáni időket?
Nem tartom a kérdést szemtelennek, de nem tudok rá válaszolni, méghozzá azért nem, mert gőzöm sincs. A Tankcsapda jelen pillanatban is egy mindenféle szempontból véve aktív dolog, a zenekar teljesen be van táblázva, új lemez, ezt követő turné, külföldi bulik, nyáron fesztiválok, 10 évesek leszünk, aminek nyilvánvalóan lesz mindenféle következménye, lehet, hogy lesz valami 10 éves lemez is! A lényeg, hogy a Tankcsapda egy teljesen aktív csapat, éppen ezért nem tudom mit fogok csinálni egy ilyen aktív dolog után. Egyelőre nem tervezzük azt, hogy feloszlunk, úgyhogy aki erre vár, az egy darabig még várhat!